Mikor minden elhallgatott,                                      

Mikor minden veszni volt,                                       

Mikor nem érdekelt a múlt,                                      

Mikor élni kedvem nem volt.

Magam mögött hagytam mindenem,                          

Mert ott minden kopár, kietlen                                  

Úgy éreztem semmi sem jó,                                                 

A jóság számomra távoli zeneszó.

S akkor hirtelen megnyílt az ég felettem,                   

Elképedtem, nem értettem miért pont nekem,            

A fehér felhőkön át a napfény sugara szállt                

Ez volt az mit kerestem, s megértettem.

Akkor magától szűnt a vihar                                    

Akkor magától csitult el minden                          

Akkor magától éledt a remény                              

Akkor megértettem, ez a kegyelem.